Napjaink egyik nehézsége: a kiégés szindróma

Blog 4. cikk - 2022 május 11.

A kiégés szindróma, vagyis a burnout egy tünetegyüttes, ami manapság egyre több embert érint. Míg korábban úgy gondolták, hogy csak a segítő szakmában dolgozókat veszélyezteti, manapság bebizonyosodott, hogy bárkit érinthet a kiégés.

Először Freudenberg német klinikai szakpszichológus írta le a jelenséget: „A kiégés-szindróma a krónikus érzelmi megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, mentális, emocionális kimerülés, mely a reménytelenség és az inkompetencia érzésével jár, és melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.”

A legfőbb tünetei a következők:

○ testi és mentális kimerültség
○ kisebb egészségügyi panaszok (pl. fejfájás, alvászavar, emésztési zavarok)
○ fásultság vagy túlérzékenység
○ teljesítmény csökkenése
○ alacsony önbizalom
○ cinikusság
○ fokozódó intolerancia
○ fokozott stresszérzékenység
○ fizikai és lelki szükségletek elhanyagolása
○ saját belső világgal való kapcsolat elvesztése
○ reménytelenség, belső üresség érzése
○ érdektelenség


A kiégés kialakulása

A kiégést egy folyamatnak tekinthetjük, amelyet Freudenberg 12 szakaszra osztott. A szakaszok között nincsenek éles határok, intenzitásuk a személy élethelyzetétől és személyiségétől függően eltérhet.

A következő szakaszokon megy át egy kiégés felé tartó ember:

1. a bizonyítási akarástól a bizonyítási kényszer
2. feszítettebb munka
3. saját igények és szükségletek elhanyagolása
4. a személyes igények és személyes konfliktus elfojtása
5. értékrend megváltozása
6. felmerülő problémák tagadása
7. visszahúzódás
8. magatartás-és viselkedészavarok
9. deperszonalizáció
10. belső üresség érzése
11. depresszió
12. teljes kiégés


Mik számítanak rizikófaktornak?

A kutatások arra jutottak, hogy erős rizikófaktort jelent a szakmai elismerés hiánya, a megbecsülés hiánya, a hosszú munkaidő, az alacsony jövedelem, valamint az egyéni visszajelzések hiánya.
Ezeken kívül rizikófaktornak számít a magas kontrolligény, illetve az alacsony társas támogatottság.

Mit tehetünk ellene?

Nagy jelentőséggel bír az önismeret és a tudatosság. Fontos, hogy ismerjük saját szükségleteinket és korlátainkat. Ha az adott munkakörnyezet számunkra nem megfelelő, akkor érdemes változtatni azon: a munkában tartsunk szüneteket, kerüljük a rendszeres túlórázást, ha nem kapunk elég visszajelzést, akkor kérjük meg a kollégáinkat és a főnökünket, hogy többször jelezzenek vissza nekünk a munkánkkal kapcsolatban.

Nagyon fontos a munka-magánélet egyensúly megőrzése, egyik terület se menjen a másik rovására, a két terület különüljön el egymástól. Az egyensúly részeként lényeges, hogy figyeljünk a szabadidőben történő feltöltődésre is, hiszen ez is sokat segít a kiégés elkerülésében.

Továbbá érdemes azt is átgondolni, hogy milyen megküzdési módokat használunk bizonyos helyzetekben, és ha szükséges változtassunk ezeken vagy próbáljunk meg elsajátítani más módszereket is. Ezt sokszor nehéz egyedül kivitelezni, így segítségként nyugodtan keressünk fel egy szakembert. 

Stressz a karácsonyi időszakban

Blog 3. cikk - 2021 december 15.

A karácsony a szeretet ünnepe, de manapság mintha kicsit másról szólna: a rohanásról, a stresszről.
A karácsony időszakban mindenki szeretne kicsit lelassulni, azonban ennek ellenére a legtöbb ember stresszes ilyenkor. A legtöbben elsősorban azért vagyunk feszültek, mert a karácsonyi idill képe lebeg a szemünk előtt. Mindenáron meg akarunk felelni ennek az idillnek, amikor nincs veszekedés, nem jön közbe semmi váratlan, minden a lehető legjobban alakul és mindenki boldog. Ezt a tökéletes karácsonyt szeretnénk, azonban ez az elvárás frusztrációt kelt bennünk, és a legtöbb esetben éppen ez vezet konfliktusokhoz.
Ebben az időszakban sokat segíthet, ha szánunk egy kis időt arra, hogy átgondoljuk, milyen elvárásokat támasztunk önmagunk felé, és az is fontos, hogy rájöjjünk ezen elvárások közül pontosan mik is sajátjaink. Vannak-e esetleg olyanok, amiket másoktól vettünk át?
Érdemes előre tervezni, gondoljuk át, hogyan szeretnénk tölteni az ünnepi időszakot. Ha családunknak nem is fontos az ajándékozás, akkor ezt beszéljük át velük, és találjunk ki helyette valami mást. Ha nekünk a családi vacsora fontos igazán, akkor elsősorban erre fókuszáljunk. A saját igényeink szerint éljük meg az ünnepet, ne mások elvárásai szerint stresszeljünk ebben az időszakban.
Ha mégis fontos, hogy ajándékokat adjunk, akkor ezeknek sem kell a legdrágábbnak lenniük, saját magunk is készíthetünk valami apróságot. De akár egy kedves üzenetet is írhatunk egymásnak, amelyben leírjuk, hogy miért voltunk hálásak a másik személynek ebben az évben.
Sokat segíthet az is, ha felosztjuk a családban a feladatokat. Ezáltal elkerüljük azt, hogy túlságosan leterheltnek érezzük magunkat.
Összességében elmondható, hogy fontos egy kis időt szánnunk magunkra ebben az időszakban. Ezáltal kicsit lelassulunk, és így lehetőségünk is lesz arra, hogy átgondoljuk, mi is fontos igazán számunkra a karácsonyi időszakban.  

Hányféleképpen fejezhetjük ki a szeretetünket?

Blog 2. cikk - 2021 november 28.

Gary Chapman család- és párterapeuta arra jutott a munkája során, hogy neveltetésünknek és személyiségünknek megfelelően mindannyian egy meghatározott módon tudjuk kifejezni és fogadni a szeretetet. Ennek alapján ötfajta szeretetnyelvet fogalmazott meg.

Sokszor előfordulhat, hogy azt vesszük észre, hogy a szeretteink nem értik meg azt, ahogyan mi kifejezzük a szeretetünket. Ennek az az oka, hogy ők egy másik szeretetnyelvet beszélnek. Emiatt fontos arra figyelnünk, hogy a szeretteink felé milyen módon fejezzük ki az érzéseinket.

Ezt a folyamatot érdemes azzal kezdeni, hogy felismerjük a saját szeretetnyelvünket, gondoljuk át, hogy mi miből érezzük a szeretetet. Ezután jó, ha átgondoljuk, hogy például a párunk mi mindent tesz meg értünk. Lehet, hogy mi ezt nem is a szeretet kifejezésének tekintjük, pedig ő ezzel azt akarja mondani nekünk, hogy fontosak vagyunk neki. Végül az segíthet még sokat, ha átbeszéljük együtt, hogy kinek mi a szeretetnyelve, mi a fontos számára, és megpróbálunk mindketten figyelni erre, hogy ennek megfelelően fejezzük ki a másik felé a szeretetünket.

Chapman a következő szeretetnyelveket fogalmazta meg:

• Testi érintés: az ölelések, a simogatások fontossága
• Minőségi idő: az egymásra szánt figyelem, közös programok
• Elismerő szavak: ide tartoznak a verbális megerősítések, pl. „Köszönöm, hogy elmosogattál!” „Nagyon sokat jelentesz nekem!”
• Ajándékozás: itt nem kell drága ajándékokra gondolni, akinek     fontosak az ajándékok, általában egy szál virágnak vagy egy doboz   csokinak is örül
• Szívességek: a tettek fontossága, olyan cselekedetek elvégzése, amivel segítjük a másikat

Egy kicsit a kapunyitási pánikról

Blog 1. cikk - 2021 október 19.

Mi is az a kapunyitási pánik?

A XXI. századra a serdülőkor és a fiatal felnőttkor között megjelent egy új életszakasz, amit angolul emerging adulthoodnak, magyarul, kezdődő felnőttkornak vagy készülődő felnőttségnek nevezhetünk. Ebben az életszakaszban jelenik meg a kapunyitási pánik vagy az életnegyedi krízis. Ezt a krízist a túl sok lehetőség, ezek kiszámíthatatlansága, valamint az állandóan változó körülmények jellemzik. A fiatalok épp a számtalan lehetőség miatt küzdenek a szorongás és a bizonytalanság érzésével. A következő gondolatok futhatnak át az agyukon: Vajon a számomra megfelelő hivatást választottam? Valóban jó úton vagyok?

Manapság a fiatalok gyakran túlságosan bonyolultnak találják az élet kihívásait, és számos esetben annyira sok feladatot látnak maguk előtt, hogy jobbnak látják, ha nem is kezdenek bele azok elvégzésébe. Bizonyos esetekben az egyetemi tanulmányok elhúzódása mögött is a kapunyitási pánik jelensége áll.

A kezdődő felnőttkor jellemzői

A kezdődő felnőttkornak 5 fő jellemzője van:

• identitáskeresés

• instabilitás

• szelf-fókusz

• köztes érzés

• túl sok a lehetőség

Identitáskeresés

Ahogy már említettem, a fiatal felnőttek előtt számos lehetőség áll, és ezek megvannak mind a szerelemben, mind a munkában. Épp ezen opciók kipróbálásával alakítanak ki szélesebb látókört, tapasztalják ki, hol vannak a határaik, hogyan is illeszkednek a társadalomba, milyen képességekkel rendelkeznek, valamint jobban megértik, hogy kik is ők valójában.

Instabilitás

A lehetőségek kipróbálása azonban az instabilitás érzését is magával vonja.

Ebben az életszakaszban próbálják ki először a fiatalok az igazi felnőtt életet, ekkor költöznek el a szüleiktől, összeköltöznek a barátaikkal, sokan a partnerükkel. Azonban ezekben az években még nem stabil a lakhatásuk, sokat költözhetnek, előfordulhat az is, hogy visszamennek a szüleikhez.

Az instabilitást a párkapcsolatban is megélik, szakításokat élhetnek át, ekkor tapasztalják ki igazán a párkapcsolati igényeiket is.

A munkában is keresik a helyüket, előfordul, hogy elgondolkoznak azon, hogy a megfelelő hivatást választották-e, így itt is megjelenik a stabilitás hiánya.

Szelf-fókusz

Ez az időszak az önismeretről szól. Ekkor alakulnak ki a megfelelő készségek, amik a felnőtt élethez szükségesek. Meg kell tanulni saját döntéseket hozni, hiszen már nem a szülők döntenek a fiatalok helyett.

Köztes érzés – már nem vagyok gyerek, de még felnőtt sem

Ebben az időszakban jellemző, hogy a fiatal felnőttek már nem érzik magukat tinédzsernek, de még felnőttnek sem teljesen. Ezt egy átmeneti időszaknak érzik, amely során még csak haladnak a felnőtt élet felé.

Túl sok a lehetőség, nehéz választani

Ahogy már említettem, ebben az életszakaszban számos, még meg nem valósított lehetőség áll a fiatalok előtt. Ekkor még semmi sem dőlt el teljesen, azt érzik, hogy ekkor van lehetőségük megvalósítani az álmaikat és elindulni a saját útjukon.

A kezdődő felnőttkort normatív krízisként is felfoghatjuk, ezáltal a kapunyitási pánikra is természetes folyamatként tekinthetünk. Az életszakasz végére újabb erősségek alakulnak ki, azonban a szakasz során számos nehéz érzéssel szembesülünk. Nagyon fontos, hogy időt adjunk magunknak, hiszen az idő segíthet abban, hogy igazán megtaláljuk a helyünket a világban, megtapasztaljuk a képességeinket, korlátainkat.

Mit tehetünk, hogy sikeresen meglépjük ezt a szakaszt?

Az egyik legfontosabb dolog, hogy az érdeklődésünk alapján válasszunk hivatást. Ha esetleg rájövünk arra, hogy a korábban választott út nem nekünk való, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy szakmát váltsunk. Ez sosem egyszerű, azonban sokkal jobban fogjuk érezni magunkat, ha egy olyan munkát végzünk, amit szeretünk, mint ha egy olyat, amelyet ki nem állhatunk. Utóbbi esetében komoly veszélyt jelenthet a kiégés és a motivációvesztés, amely a hétköznapjainkat is megmérgezi. Ha felmerül bennünk a pályamódosítás lehetősége, akkor bátran kérjük szakember segítségét. Egy pszichológiai konzultáció során könnyebben rá tudunk jönni, hogy mit is szeretnénk csinálni, merre is érdemes haladnunk az életünkben.

Nagyon fontos az is, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy sohasem késő pályát módosítani, hiszen az a legfontosabb, hogy olyan munkánk legyen, amit szeretünk.

A kapunyitási pánik megelőzésében, leküzdésében sokat segíthet az is, ha jó kapcsolatot ápolunk a kollégáinkkal. Szívesebben járunk be egy olyan munkahelyre dolgozni, ahol jó a szociális közeg.

Továbbá az is segítség lehet, ha az egyetemi éveink alatt diákmunkát végzünk, amely által sokféle foglalkozást ismerhetünk meg, és így tágabb látókörrel rendelkezünk majd a munkák területén.

Felhasznált szakirodalom:

Arnett, J. J. (2004). Emerging adulthood: The winding road from late teens through the twenties. Oxford, England: Oxford University Press.

Felhasznált internetes tartalom:

https://semmelweis.hu/szinapszis/2019/04/06/kapunyitasi-panik/